5-kor keltem ma is, mint minden hétköznap. Az esős idő rányomja a bélyegét mindenre. Unottan kezdődik a napom. Kicsit javít rajta a reggeli Bumeráng. Evés előtt egy Eat Controllal csökkentem az étvágyam. A reggelit megspékelem egy kis fehérjeturmixszal. A hatórás hírek után a telefonon kapcsolok egy kis német nyelvleckét. Ma nem angolozok, legalábbis reggel nem.
A buszmegállóban ugyanolyan unott arcok, mint amilyen én is vagyok. A buszon sem különbek. Zörög a 95-ös. Itt van Mitsubishi, itt van ugyanaz az ember is, ugyanabban a gyűrött kék ingben. Minden nap ugyanazok az arcok. Itt van a szőke hajú lány is, akinek különösen formás lábai és mellei emelik a busz hangulatát. Férfiúi énem egy pillanatra elkalandozik, de győz a busz és a 95-ös visszaránt a valóságba.
Kuchen, Kuchen hangzik a fülhallgatóból, miközben fel-fel rémlenek a tegnapi edzés pillanatai. A teljes fáradtság és a tompa fájdalom keveredik bennem. Innen tudom, hogy jól dolgoztam tegnap. Ügyes voltam, amikor kifárasztottam a hátam, mellem, vállam és vádlim. A használt súlyokkal is meg vagyok elégedve. Alakulnak. :) Közben azon jár az eszem, hogy mivel lehetne még javítani rajta(m). Este elszaladunk a Herbaházba, veszek szőlőcukrot. Hogy mihez kell, az legyen titok egyenlőre. :)
Beérkeztem. Ma is meg kell váltanom a világot (ha hagyják).
Utolsó kommentek