megoldás

Ahogy a cím is mutatja elhatározásra jutottam.

Sokat őrlődtem a munkahelyemmel kapcsolatban. Egy ideje agyalok azon, hogy anyagilag, szakmailag van-e jövőm itt. Sajnos a tapasztalataim és a mások által hallott dolgok alapján egyértelmű a válasz. Nem. A legelszomorítóbb, hogy nem találtam olyat aki az ellenkezőjéről meggyőzött volna. Ez viszont azt jelenti, hogy nem 1-1 emberrel van baj,  hanem a céggel. Ha egy ember azt mondja, hogy a jövőjét nem látja biztosítottnak a cégnél, az lehet az adott személy hibája. Előfordulhat, hogy nem ért a dolgához, vagy lusta, vagy bármi más miatt is elképzelhető. Viszont, ha mindenki erre panaszkodik, akkor más a helyzet. Egyértelművé vált, hogy ha maradok sohasem lesz új autóm, saját lakásom.

A szakmai pályafutásom tekintetében, ugyanilyen a helyzet. Az, hogy egy sofőrt maceráljak amiért az autója 52 litert fogyaszt 51 helyett! Szinte nevetséges. Pláne, hogy amióta itt vagyok ez megy. Az "előléptetésem" azt jelentette, hogy a cég üzemanyagkútjával is foglalkozhatom. A könyvelői, közgazdászi végzettségemmel benzinkutas lettem. Nem a munkával van bajom, csak azzal, hogy ez nem előrelépés nekem. Vagy rohangálhatok, hogy ki mit tör el éppen az autón. Nevetséges!

Az itt eltöltött 14 hónap alatt nem emlékszem olyan dologra, amiben megfogadták volna a tanácsom. Bármit mondtam az volt a válasz, hogy "Jó az ötlet, de......". Aztán nem lett belőle semmi. Ez azt is jelenti, hogy felesleges vagyok. Ha olyan emberre van szükség aki nem gondolkodik csak végrehajt, akkor nem én kellek. Ilyen eset volt a karácsony előtti beszélgetésem az ügyvezetőkkel, ahol elmondtam nekik, hogy a cég dolgozóinak többsége motiválatlan és a céges összejövetelek a képmutatásról szólnak. Közel másfél órás beszélgetés végén azt éreztem, hogy megértették a gondot. A következő hét vége felé "prémium" osztás volt. Ekkor vált újra egyértelművé, hogy felesleges volt ez is. A motiválatlanságunk kapott egy újabb pofont.

Dolgoztatok már olyan helyen ahol 100 emberből 95 nem akart dolgozni? Én igen. Izgalmas helyzet a szó negatív értelmében. Bármit csinálsz, bárkihez fordulsz azt látod, hogy nem érdekli, nem akarja csinálni. Szinte könyörögni kell, hogy 1-1 feladatot elvégezzenek. Ennek az lett a következménye, hogy rám is rám ragadt. Én sem lettem kivétel. Egy nap már nem 30 feladatot végeztem el, hanem csak 5-öt.

Összegezve, nem látok jövőt itt. Kívánom, hogy változzanak meg a dolgok és a cég sokáig eredményesen működjön. De biztos, hogy nem velem fog.

Elkezdtem külföldi munka után nézni. A szakmai fejlődésem rövid távon nem fogja segíteni, de az anyagi jövőm igen, és közben a nyelvtudásom is fejlődhet annyira, hogy később ne legyen gondom ezen a téren. Sajnos Magyarországon nem látok erre lehetőséget. Ezért most a német nyelvterületen nézelődünk. A felmondásom beadtam és a felmondási időm töltöm január végéig. Februártól viszont "szabad a vásár".