megoldás

Üdvözletem küldöm minden kedves és nem kedves olvasónak, ismerősnek és ismeretlennek innen az asztal mögül!

Az elmúlt időszak hagyományait megszakítva most nem verssel örvendeztetlek meg benneteket. (Bár az eddigieket sem lehet versnek nevezni.)

Hogy vagytok? Csak azért merem megkérdezni mert tudom, hogy nem jön rá válasz. Ha jönne, nem is kérdezném.

Szombaton újból az a megtiszteltetés érte a BKV-t, hogy elmentem hozzájuk kicsit mozogni. Egy teljes testre vonatkozó átmozgató edzést tartottam. Nem nagy súlyok, nem nagy pihenők, nem nagy tömeg, vagyis minden tökéletes volt. Ahhoz mindenféleképpen, hogy vasárnapra egy szolid izomlázzal ébredjek. 500 Ft-ot megért.

Ismeritek azt a közmondást, hogy okos ember más kárából tanul? Én is, de nem jutott eszembe. Csak hétfőn. Vasárnap ugyanis kedvem volt elmenni futni. Mozogni is akartam, meg kíváncsi is voltam, hogy lassan két hét "mozdulatlanság" után, hogy fogom bírni. Egy csomó kellemes meglepetés ért. Az első 5 kör nem tartozott ezek közé, akkor ugyanis keményen harcoltam az elemekkel. Nem a ceruzára gondolok, hanem mindenre, ami arra szólított fel, hogy álljak meg, üljek le, bármit, csak ne fussak. Az egyik kellemes meglepetés az volt, hogy egy hölgy csatlakozott a futók népes táborához, így vele együtt már ketten voltunk a félhomályban. Társas magányunk akkor változott meg, amikor egy újabb csinos hölgy csatlakozott hozzánk. Így már 3-an róttuk a köröket. Szépen egymás után. Ha a másik nem szemetgyönyörködtető képviselői is tiszteletüket teszik, az ugye mindig mozgásra ösztönzi a férfinépet. Egyrészt, hogy közelről láthassam őket, másrészt meg égés lenne, ha ők futnak én pedig a tüdőmet kiköpve meghunyászkodom. Egy ilyen megalázást mindenféleképpen el kellett kerülnöm. Sikerült.

A 6. körtől éreztem, hogy egyre könnyebben meg a futás. Sőt kedvet kaptam kicsit újra hozzá. Végül az eredetileg tervezett 30 percet +2 körrel megfejeltem. Ennek ugye nem vesszük hasznát sötétben, hisz a társaimat nem is láttam már sajnos, viszont maga a mozgás ténye és az érzés nagyon jól esett. Sokkal jobban mint az az izomláz, mely másnap jelentkezett, meg harmadnap. Negyednap már tűrhető volt. Ennek ellenére szeretnék újra menni. Alig várom, hogy megint részese lehessek ennek a csodálatos másnapi érzésnek. Megkérek minden kedves olvasót, hogy ne tévessze össze a másnapos érzéssel. Egy betű és egy egész más érzés a különbség közöttük. De erről talán majd később, ha találok olyan embert, aki átélte mindkettőt és hajlandó lesz nyilatkozni is a témában.

A figyelmet köszönöm. Hamarosan jön a folytat-ás. Kivéve, ha árkot-ás.