megoldás

Isten hozott, minden régi és kevésbé régi olvasót!

Most ugrok egy hetet és az orientációs nap élményeit osztom meg. Pár dolog ezalatt az egy hét alatt is történt, de a németországi életünk szempontjából egyenlőre nem fontosak.

Március 4. hétfő. A múlt heti két ismerőssel együtt elmentünk a szerződést aláírni. Közben hozzánk verődött egy bajai származású lány és egy másik, szintén magyar srác is. Így a hangulat is jobb lett. 8-kor kezdődött a "szokásos" procedúra. Adatfelvétel (itt vagy), majd pedig a szükséges iratok átadása (bankszámlaszám, Finanzamt adóosztálybesorolás és Krankenversicherungsnummer). Velem most már minden stimmelt. Hiába a rutin! Viszont az egyik srácnál kétségbeestek, hogy miért van két cégtől azonosítószáma. Csak egynek lehet egyszerre tagja valaki, tőle pedig kettőt találtak. El sem tudták képzelni, hogy történhet ilyen. Előrző héten én is így jártam. Annyi volt a különbség, hogy a srác nem beszél németül, így ő kicsit jobban berezelt. Főleg, mikor felhívatták vele az egyiket, hogy lemondja.

Az adatfelvételkor elmondtam, hogy melyik műszakban szeretnék dolgozni, mert a bejárást csak így tudjuk megoldani. A segítőkész fiatalember egy kollégájával beszélt és rögzítették a gépben. (?) Kicsit később megkaptuk a régóta várt munkaszerződéseket és láss csodát pont a másik műszakba tettek. Olyan naív voltam. Ekkor még nem tudtam, hogy ha egy német megígér valamit sőt azt mondja, hogy elintézi, akkor az tuti nem lesz meg. Erre az örök igazságra csak hetekkel később jöttem rá. A végén lehetett "reklamálni" a műszakbeosztás miatt, amit természetesen módosítottak. Így mindenki megnyugodott és hosszú idő után vártam a másnap délutáni munkakezdést.

El is jött. A munkaszerződésben szereplő és általuk is elmondott időben megjelentem. Elkezdték kiosztani a badge-ket. Ezekkel lehet később belépni. Ez az úgynevezett igazolványunk a cégen belül. Valami oknál fogva nekem és egy lánynak nem jutott. Kezdődött a szokásos utánajárás, hogy kik vagyunk mi és miért vagyunk ott. Szerencsére nálam volt a munkaszerződésem, így mindjárt megmutattam nekik, hogy engem erre az időpontra hívtak. Keresgélés, szaladgálás. Majd megállapították, hogy rossz napot írtak fel nekem. Egy nappal később kellett volna jönnöm. De ha már itt vagyok maradjak, megoldják. Ez volt az egyetlen alkalom amikor a "megoldják" valóban teljesült.

Rövid általános biztonsági és könyvelési ismeretek után jött egy Co-Worker (alsóvezető) aki elvitt a részlegre és megmutatott mindent. Megmutatta a céget azt, hogy mit kell csinálni, hogyan kell csinálni stb. A dolog pikantériája hogy ő csak németül beszél, én meg ugye folyékonyan csak magyarul. Nyelvtudásom azonban elég volt ahhoz, hogy megértsük egymás szavát. A közelemben mintha magyar szavakat hallottam volna. Rá is kérdeztem, hogy itt a közelben vannak magyarok is? Azt mondta lehetséges, mert többen dolgoznak itt onnan. Kicsit később hallottam azt a mondatot, mely minden korábbi kétségemet elűzte: Az Isten bas..a meg! Ezek után már kétségem sem maradt. Igen itt dolgoznak magyarok. A tanítónénim megkérdezte, hogy mit mondtak, de jobbnak láttam ezt nem lefordítani.

Egy valami maradt csak ki az oktatásomból. Az, hogy minden reggel a műszak kezdés előtt van egy meeting. Mivel nem tudtam róla, így nem is mentem a következő napon. Fura is volt, hogy milyen kevesen dolgozunk, de aztán kiderült, hogy ők még a korábbi műszakból vannak. Az élet nagy dolgaihoz képest szerintem ez nem fontos. Főleg, hogy tudjuk a meeting az egyébként együtt dolgozó emberek egy másik helyen való összejövetele. Ugye Székely Laci?