Elkapott engem is. A korábbi írások ellenére én sem kerülhettem el. Nem enged. Nem betegségről van szó, hanem a kedvtelenségről.
Próbáltam magam spanolni a facebook-on mozgással kapcsolatos oldalakkal, gondolatokkal, viszont most már nincs mese. Hiányzik a kedv az edzőteremhez. A múlt héten is kétszer voltam csak. Kifogásként elmentem futni is. Tegnap a 30 percre tervezett futást majdhogynem könnyen teljesítettük. Egy plusz körrel is megfejeltük még a végén. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem volt meleg és valószínűleg ez is hozzájárult.
De ne kanyarodjunk el a témától. Megpróbáltam kicsit több figyelmet fordítani az angolra. A parádé (egy korábbi bejegyzésben olvashattok erről) is ezt a célt szolgálta. Úgy érzem ez a része sikerült is, hisz kedvet kaptam angolul írni bejegyzést (egy másik is folyamatban van) és valamilyen formában minden nap kapcsolatba kerülök a nyelvvel. Isten döntetlenre játszik. Amit az egyik oldalon ad, azt a másikon leveszi. Angolhoz kedvet kaptam, közben az edzéstől elment. Pedig már ott tartok, hogy a korábbi eredmények eltűnését veszem észre magamon. Benne van, hogy csak képzelődöm, de ilyen .....
Az egész valamennyivel azután kezdődött, hogy elfogyott a kreatin-monohidrátom. A használt súlyokban nem igazán vettem észre visszaesést. Az egyik edzésen kevesebbet tudtam használni, de a következőn újra nagyobbat. Tehát nem ez volt az oka. Otthon szinte minden rendben, így ezzel sincs gond. A futás jól esik, vagyis nem a mozgással van gondom. De akkor mivel?
Pár hete azon gondolkodom, hogy elmegyek súlyemelőedzésekre. Ugyanúgy a BKV pályánál vannak. Nem hosszú hónapokra gondoltam, viszont a másfajta terhelés, az edző felügyelete szerintem jót tenne az erőlétemnek. Azért erre még alszom párat.
/Hétvégén hazamegyünk kicsit és láthatom újra a csajokat./
Utolsó kommentek