megoldás

Andreák, köszönöm a dicséretet, de egyáltalán nem tartom magam jó írónak. Ezeket az eseményeket sajnos nem a képzelet szülte. Az én érdemem mindössze annyi, hogy "papírra" vetem őket.

Folyt. köv.:

Csütörtöktől hétfőig teljes nyugalomban teltek a napok. Ez a nyugalom ugyanakkor egy kis egészséges izgalommal is párosult. Nagyon vártuk már, hogy végre munkába állhassunk és teljesüljön az amiért kijöttünk. Munka - pénz keresés. A német nyelv tanulását ebben az időszakban sem hagytuk abba, ahogy azóta sem. Amikor időnk engedi valamilyen formában minden nap gyakoroljuk a nyelvet. Németországban német nyelv tudása nélkül nagyon nehéz sorsa van az embernek. Nem lehetetlen, de nehéz.

Elérkezett február 25-e, hétfő reggel 8 óra. Bekísértek minket egy terembe, ahonnan feliratkozás után, szépen sorban egy másik helységbe vittek. Ott kellett odaadni az általunk vitt iratokat. Illetve kellett volna, de ugye emlékeztek még arra, hogy sem a DAK-tól, sem az AOK-tól nem kaptunk semmit. A páromnak szerencséje volt. Az ő ügyintézője felhívta az AOK-t és ők telefonon bediktálták a Rentenversicherungsnummer-t. Így az ő adatai rendben voltak. Az én AOK-s számomat nem tudták megadni, mert még nem volt. Ezért a "különleges segítség" asztalhoz kerültem. Ott közölte a fiatalember, hogy egy hét múlva 03. 04-én jöjjek be újra, hátha addigra megjön ez a számom. Enélkül nem tudnak foglalkoztatni. Képzelhetitek, hogy ennyi otthon töltött nap után milyen jóleső érzés volt hallani azt, hogy még mindig nem. A terembe visszamentem, hisz meg kellett várnom a többieket. (Ilyen a sofőrök sorsa.) Közben eszembe jutott, hogy a DAK-tól hátha megvan már. A HR-sek értetlenül néztek rám. Hogy lehet két papírom ugyanarról, két különböző cégtől. Elmondtam nekik, hogy ez Németország és ne azt nézzék, hogy kettő van. Ha bármelyik jó, a másikat azonnal felmondom. Természetesen a DAK sem volt jó.

Vissza a terembe, annak is a legutolsó sorába. Rövid ismertető a cégről, biztonsági és munkavédelmi ismertetés, pár dolog kiosztása majd pedig a munkaszerződések aláírása következett. AZ ENYÉM NEM.

Még ekkor elhatároztam, hogy a dolgok végére járok és nem fogom megvárni, amíg az egyik cég elküldi (vagy nem) ezt a bizonyos számot. Kedden F-nek felvette a DAK-os hölgy a telefont. Nekem hétfőn nem. Sms-ben elküldte ezt a bizonyos azonosítót. Biztos ami biztos, szerdán bementem az Amazonba és megkérdeztem, hogy jó lesz-e így? Természetesen nem. Egy ilyen számot bárki mutathat, nekik valamilyen hivatalos irat kell róla. Ez egyébként teljesen érthető szerintem.

Hazafele jövet bementem az AOK irodába ahol megkaptam hivatalos irat formájában az oly régóta várt számot. SIKER!!!

Lássatok csodát, csütörtökön a DAK-os üzletkötő eljött a kis falunkba. Volt szerencsém találkozni vele és megkértem, hogy szüntesse meg a jelentkezésünket, mert a másik cég gyorsabb volt. Mivel ő éppen embereket toborzott, így kicsit zokon vette. Panaszkodott is F-nek, hogy a rossz hírnevét keltem. Miután neki köszönhetően egy héttel később tudtam csak munkába állni, így igazából lesz...-om. Az én kiesett jövedelmemet senki sem fizeti meg.

A várakozók közül két fiatalember megkért, hogy menjek el velük elintézni az orientációs napra szükséges papírokat. F csütörtökre hívta őket, és mikor kiérkeztek Németországba, közölte velük, hogy el kell mennie és menjenek nélküle. Német nyelvtudás nélkül intézzék a papírokat. Érdekes hozzáállás ugye? Nem sok esélyt láttam arra, hogy két nap alatt elintézzük azokat a papírjaikat, amiket mi két hét alatt sem tudtunk. De a remény hal meg utoljára. Először Schwabmünchenbe mentünk az AOK-hoz. El sem fogjátok hinni. Kb 20 perc alatt mindketten megkapták azt a bizonyos azonosítót, így mehettünk is Augsburgba bankszámlát nyitni és a Finanzamtba. Bankszámlanyitás szintén gyorsan ment. Egy kedves orosz származású ügyintézőhöz kerültünk, akinek nemcsak gyönyörű szemei voltak, de értette is a feladatát. Nem úgy, mint az Adóhatóságnál levő ügyintéző. Amikor minden sikerül és gördülékenyen megy, akkor valaminek meg kell akadnia. Azt hiszem egy elég idős ember, valamilyen Murphy mondott hasonlót. Így is történt. A "hozzáértő" hivatalnoknő közölte, hogy kéri a munkaszerződésüket az igazoláshoz. (Az igazolás ugye ahhoz kell, hogy munkaszerződést kapjanak.) Róka fogta csuka. Közölte, hogy anélkül nem ad igazolást, sőt egy héttel korábban én sem kaphattam volna. Irány az Amazon, ahol természetesen nem adnak munkaszerződést, csak egy papírt, melyben az állt, hogy foglalkoztatni fogják őket. Ezzel irány újra a Finanzamt. Csodák csodája, most elfogadják és megkapjuk az igazolást. Ismerős valakinek ez az ügyfelek egymáshoz küldözgetése? Talán nem véletlen. Itt ugyanúgy működik a bürokrácia, mint otthon. Pont ugyanúgy. Mindezek ellenére egy nap alatt megszereztük az összes olyan iratot, melyre szükségük volt.

Így vártuk a március 4-ei orientációs napot.