megoldás

Volt már olyan, hogy semmihez sem volt kedvetek?

Volt már olyan, hogy elhatároztad elmész valahova, de a lustaság győzött és inkább nem csináltál semmit?

Volt már olyan, hogy inkább fájdalmat éreztél valamidben, csak ne kelljen megcsinálnod valamit?

Most pont ilyen helyzetben vagyok. Hétfőn még volt ugye a jó kis lábedzésem, de azóta... Még csak futásra sem tudtam rávenni magam. Tény, hogy a combomban az izomlázat még tegnap is éreztem, de ez nem mentesített korábban sem. Kedden pihenőnap következett. Szerdán korán jöttem be dolgozni, így mire hazaértem túlságosan fáradt voltam. Tegnap/csütörtökön kellett volna következnie a nagy cici-napnak, de kedvem egy szál sem volt. Inkább kerestem kifogást. Amit persze mindenki talál aki keres. El kellett menni kenyeret venni. Hazafele már arról is lebeszéltem magam, hogy futni menjek. Bár ahogy néha körbenézek a városban elég sok ember küzd hasonló gondokkal. Vagy nem is küzd, mert eszébe sem jut tenni azért, hogy jobban nézzen ki.

Néhány hete mikor jöttem haza edzésről, útközben szembeötlött néhány dolog. Pocakos férfiak, lotyadt lábú nők. Nem kiábrándító? Emberek könyörgöm tegyünk már azért, hogy kinézzünk valahogy! Szakítsunk időt rá! Nemcsak magunk miatt (mindenhonnan hallani, hogy heti 3-szori mozgás milyen jót tesz a szervezetnek), hanem a párunk miatt is. Úgy tudom minden emberben benne van, hogy tetszeni akarjon a másik nemnek (vagy a sajátjának). Viszont ha ez csak vágy marad és nem teszünk érte, akkor ne csodálkozzunk, ha az a másik nem másfelé fog nézelődni. Sokszor szidják a pasikat, hogy fiatalabb barátnőjük, feleségük van. Tegyük a szívünkre a kezünket. Ki mellett kelsz fel szívesebben reggel, egy magára nem adó, vagy egy feszes külsővel rendelkező nő/férfi mellett? Ugye? Persze a szerelem faktorral is számolni kell azért a kérdés megválaszolásakor, de ha ettől eltekintünk és maradunk a csupasz látványnál, akkor azt hiszem mindenki számára egyértelmű a válasz.

A félreértések elkerülése végett ez nemcsak a nőkre jellemző. Ki kell hangsúlyozni, hogy mi pasik is nagyon könnyen elkényelmesedünk. Mennyivel jobb egy sör, vagy sütemény mellett mecset nézni, mint megmozdulni és fenntartani azt az állapotot ami a párunk számára vonzó, és ami szerepet játszott abban, hogy belénk szeressen. A gondolatmenet folytatásaként lejutunk addig, hogy ne csak álmodozzunk valamiről, hanem tegyünk is érte. Istenem, de sok emberrel volt már összetűzésem emiatt. :)

Nem szeretem azokat, akik csak sírnak, de nem hajlandók tenni a "rossz sorsuk" ellen. (Van amin nem lehet segíteni, de ez a bejegyzés most nem arról szól.) Véleményem miatt volt már vitám munkatárssal, barátnővel és még ki tudja ki mindenkivel. A legtöbbször a fejemhez vágták, hogy könnyű neked, mert van diplomád, van egy jó és jól fizető munkahelyed. Azt egyikük sem tudta vagy csak nem akarta figyelembe venni, hogy ezt nem ajándékba kaptam. Volt hogy éjjel fél egykor kezdtem el matekozni, mert nem tudtam aludni. Igen, ez is kellett a diplomához. Középiskolás korom óta minden nyáron dolgoztam. Igen, ennek köszönhetem, hogy utána örömmel vártak a munkahelyen. Munka mellett nyelvet/nyelveket tanultam. Igen, ez is kellett hogy a főnököm anyagilag is kifejezze elismerését. A kiragadott példák, csak 1-1 dolgot takarnak. A célok elérésében nem lettek volna elegendők. Viszont nélkülük esély sem lett volna rá.

A "hajlandó vagyok tenni a céljaimért" hozzáállás az élet minden területére érvényes. Ha jobb állást akarsz, tegyél érte. Ha jobb ruhát akarsz, tegyél érte. Ha jobb autót akarsz, tegyél érte. Ha jobb külsőt akarsz, tegyél érte. Egyik sem könnyű. De ha elérted gondolj vissza és döntsd el, hogy megérte-e? Biztos vagyok benne, hogy a válasz igen lesz. 10 évet vártam a jelenlegi autómra. 10 évbe telt, míg meg vehettem. Kellett hozzá hitel is -aminek az árfolyamváltozás miatt a havi törlesztője emelkedett- de megérte még így is. Többször visszagondoltam hogy hiányzik ez nekem? Hiányzik az adósság, az állandó kiadás? Mindig ugyanaz volt a válaszom: Igen.

Mindezek tükrében gyerünk, tegyünk magunkért!