megoldás

Közeledik február vége, a mi "kiszavazó" show-nk. Ekkor jár le az egy éves szerződésünk az Amazonnál.

Az ilyen szerződéslejáratok mindig rányomják a bélyegüket a mindennapokra. A héten volt "szerencsénk" átélni az előző turnus kiszavazását. Nem irigylem őket. Amazonos szokás szerint utolsó héten tudták csak meg, hogy ki kap újabb szerződést és ki nem. Aki kap, az pedig milyen időszakra vonatkozót kap. Ismét szemtanúi lehettünk egy multinacionális vállalat (számunkra) kiszámíthatatlanságának. Természetesen volt aki nem érdemelte meg és mégis kapott újat, volt aki megérdemelte volna, de elküldték és volt olyan is, akit el kellett volna küldeni, mégis határozatlan idejű szerződést kapott. Hogy ezt ki és mi alapján határozza meg!?!

Nagypofájú magyarként képtelen vagyok felfogni, hogy a németek miért vannak olyan jó barátságban azokkal az emberfajokkal (török, fekete és ki tudja még honnan menekültek), akik csak kihasználják őket. Az ő szavuk ebben az országban szent és sérthetetlen. Őket nem szabad elküldeni, nem szabad rájuk szólni, ha nem dolgoznak. Szó szerint azt tesznek, amit csak akarnak. Co-worker-ként nekem kell figyelnem rá, hogy hogyan szólok hozzájuk. Ebből a szempontból hasonlít az otthoni helyzethez, amikor is a rendőrnek kell magyarázkodnia, ha intézkedik. Hahó, milyen világ ez!!!

Ha jól értem ezt az Amazonos-németes felfogást, akkor nekem azért kell 150-200 %-ot nyújtanom, hogy a céges átlag jó legyen. Egymásközt poénkodni szoktunk azon, hogy amíg 1-1 jó csomagoló 200 multis terméket csomagol be óránként, vagy még többet, addig a többség ennek a felét vagy harmadát. Az előbb említett többséget a németek, a négerek és a kreolok alkotják. Vagyis egy magyar annyit dolgozik mint 2 vagy 3 másik. Ebben poénban csak az a szomorú, hogy nem poén.

A teljesítményt az esetleges szerződéshosszabbításkor nem veszik figyelembe. Ilyenkor rendszeresen előjön az alapvető németes szabály: Minden német hazudik!

Átestünk az előző turnus kiszavazásán, most jöhetünk mi. A főnök biztosított, hogy maximálisan elégedettek a munkámmal és 100%, hogy nincs miért aggódni, viszont ne felejtsük el a pár sorral feljebb levő szabályt. A kiszámíthatatlanság miatt, már elkezdtünk munkát keresni. Szakmába vágó munka a megfelelő nyelvtudás hiánya miatt nem jöhet szóba, így segédmunkát keresek. Sok olyan állásajánlatot találtam, ami megmozgatta a fantáziám, amihez lenne kedvem. Sokszor ütközünk abba a falba, hogy az e-mailre nem válaszolnak semmit sem. Azt úgy veszik, mintha nem is érdeklődtél volna. Nem reménytelen a helyzet, de korántsem olyan rózsás, mint otthon képzelik.

Otthon azt hiszik, hogy ebben a fejlett országban például az informatika nagyon fejlett. A valóság az, hogy a környezetünkben az internet hozzáférés eléggé korlátozott. Az emberek ezen a téren pedig még korlátozottabbak. (De szerényen fogalmaztam.)

Két hét múlva hazamenyünk egy hétre. Szabadságot kaptunk, így jöhet egy kis pihenés. Egy kis unokahugizás.