megoldás

Bizonyára sokan találkoztatok már a neten a raklapos bútorok fogalmával. Röviden az a lényege, hogy raklapokból készítjük el a bútorainkat. Persze van olyan bútordarab, melyet nem lehet, vagy nagyon nehezen, de jópárat igenis könnyen megvalósíthatunk. Erre szántuk rá mi is magunkat, mikor találtunk egy olyan lakást, mely megtetszett viszont nem volt bebútorozva. Leszámítva a beépített szekrényt.

Megtaláltuk a keresett lakást. Egyből igent mondtunk rá mindketten. Nem volt kérdés, hogy ez kell nekünk. Amikor az ember belül érzi, akkor jött el az igazi. Így van ez a társsal, a lakással, az autóval és minden egyéb dologgal is. Tehát megvolt, hogy hol szeretnénk élni, csak a hogyan maradt még nyitva. Meg kellett oldanunk a bútorokat. Mindezt úgy, hogy csak minimálisat akartunk rákölteni és a szállításban is igen-igen korlátozottak vagyunk. Figyelembe véve, hogy szeretett Alfám nem alkalmas erre. Csak négy ajtós, és a hátsó ülés nem is hajtható le. Ekkor ugrott be a gondolat, csinálunk raklapos bútorokat. Azt még talán szállítani is tudom, a kialakítása pedig nem lehet kérdés.

Ismeriket azt az érzést, amikor minden sikerül? Már hónapok óta érzem ezt. Amire szükségünk van, az teljesül és a legjobb formában. Meg fogjátok érteni, hogy mire gondolok.

Elkezdtünk raklapokat keresni a neten. Általában 5,5-6 Euró körül mozog az ára a legolcsóbb raklapoknak. Ez azért nem olyan olcsó, mint amire számítottam, hisz például egy ágyhoz legalább 8db kell, ami ugye nagyjából 45-50 Euró és még el is kell menni érte, plusz azért van vele munka is. Stabilitásban messze meghaladja a boltban kapható ágyakat, viszont így nem biztos, hogy ez kell nekünk. Szerencsére sikerült találnom egy hirdetést, amiben kb. 40 db-ot kínáltak licitre. 15-20 Eurós áron tartott a licit. Mivel időben még korai lett volna megvenni, ezért írtam a hirdetés feladójának. Kiderült, hogy rendszeresen vannak raklapjai. Nagyjából havonta van ilyen mennyiség. Elsősorban tüzifának árulja, de ha én mást akarok belőle csinálni az az én dolgom. Darabjáért kb 0,7 Eurót kér. Ez azért már barátibb összeg! És a legjobb dolgot még el sem mondtam. Abban a faluban él, ahol mi is. J Mivel a levélírás és a tervezett költözés között még sok idő volt, így jegeltem a dolgot.

Nagyjából két héttel a tervezett költözés előtt írtam neki újból. Kiderült, hogy van most is neki és el is mehetünk megnézni. Megtörtént. Egy rendkívül szimpatikus, humoros embert sikerült megismerni Alex személyében. A „készletéből” kiválogattuk azokat, melyeknek előreláthatólag hasznát vesszük. Nem Euros raklapok és kicsit kevesebbet találtunk, mint amennyit terveztünk, viszont az ágyhoz és a térelválasztó falhoz bőven eleget. Megkérdezte, hogy natúr bútorlap is érdekel-e minket? 130*90-es lapjai voltak 1cm vastagok. A következő szerencsés dolog mindezeknek az ára volt. Összesen 14db bútorlapért és 16db raklapért 18 Eurót kért. Felfele alkudtam 20-ra. Felajánlotta, hogy utánfutóval elhozza hozzánk. Ami természetesen benne van az árban. Én azért egy üveg nádudvari borral köszöntem meg ezt a szívességét. Leiler Lacinak azon kékfrankos borával, melyet én is nagyon szeretek, és csak ajánlani tudom mindenkinek.

A bútorkészítés néhány mozzanatát képeken is megörökítettük, hogy jobban lehessen érzékeltetni, miről is szól ez az egész. Nem utolsósorban pedig azért, mert anyu nem igazán tudta elképzelni, hogy raklapból milyen minőségi bútort lehet készíteni. Most megláthatod!

A raklapokat át kellett néznem. Amelyik rossz állapotban volt, azt szétszedtem és belőlük készült a fal. Figyelnem kellett rá, hogy ne legyenek kiálló szegek sehol sem. Teveink szerint 8db raklapból készítünk egy ágyat, mely így 160 cm széles lesz és 240 hosszú. Igen ez kb 40 cm-rel hosszabb, mint a matracok szériamérete. Viszont így lehetőségünk van egy kis ülő alkalmatosságot kialakítani előtte. Két sorban teszünk raklapokat, így pont olyan magas lesz, mint egy ágy. A tetejére pedig bútorlapot szabok, így a matracok közvetlenül, mindenféle alátét nélkül ráhelyezetőek. Mivel nagyon kevés lesz a látható felülete, így csak minimális csiszolást igényel. A fal viszont lényegesen többet, hiszen az teljes egészében kapcsolatba lesz velünk. Az elsődleges tervek szerint egy 240 széles és 200 cm magas falat akartunk készíteni (alsó sorban 3db állítva, a felsőbe pedig 2 db fektetve). Mikor a raklapokat meghoztuk, akkor láttuk, hogy ez túl nagy lenne. Módosítottuk a tervet. 240 széles, de „csak” 160 magas lesz. Vagyis összesen 4db raklap, mindegyik fektetve kerül felhasználásra. Mi egy egyenes falat akartunk, nem pedig egy kicsit hajlított Spanyolfalat, ezért a hátuljára bútorlapot erősítettem. Ez nemcsak takar, de egyúttal tart is.

A csiszolás után jött egy fontos mozzanat, a fafelületek ápolása. Mivel sem lakkot sem pedig egyéb festéket nem akartunk használni, hogy a fa természetes vonásai mindvégig láthatóak maradjanak, így a lenolaj mellett döntöttünk. Pontosabban lenolaj firnis. Ez egy melegen sajtolt olaj, mely könnyebben szárad. Plusz egy kis terpentinnel higítottam, a könnyebb feldolgozás és a gyorsabb száradás érdekében. Ennek köszönhetően mintegy két nap alatt tökéletesen megszáradt. Olyan lett, amilyennek szerettük volna. Nézzétek meg a képeket!

Ezekután megmaradt egy szétszedett raklap és három másik. Viszont nem volt még az ágynak támlája. Bizony az ezermesterünk megkapta a feladatot. Kell egy támla. Egy kis tervezést követően még egy raklapot szétszedtem, lecsiszoltam, majd pedig leápoltam. Az alapos csiszolásnak köszönhetően a két raklap közötti színkülönbség jelentősen csökkent. A megmaradt, viszont nem gond, hisz a fának van egy olyan tulajdonsága, hogy ha nem teljesen egyforma színű, mintázatú akkor a legszebb.

Ezekután a bútorlapokat is méretre szabtam. A fal hátuljára és az ágy tetejére kellett csak párat szabnom. Időközben jött egy ötlet, hogy a pincénkbe csináljak egy kis polcot. Bútorlapunk van hozzá, hulladékfa is marad, az esetleges nedvesség miatt leápolni is tudom. Hát hajrá. Így leszabtam egy 130 cm magas, 30 cm mély és 80 cm széles polc darabjait. Az oldalakhoz hulladékfát erősítettem, melyre fektettem később a polcokat, a tetőt és a feneket. Az egész alá pedig a raklapokból megmaradt „tönköket” tettem. Így nem is a földön fekszik.

Minden bútor félkész állapotúra készítettem el. Méretre szabtam és a kellő előkészületeket elvégeztem rajtuk. De az összeszerelés a helyszínre maradt.

A szállításban a volt főbérlőnk segített azzal, hogy a kocsiját utánfutóval együtt a rendelkezésünkre bocsátotta. Így egy fordulóval sikerült az összes fát elvinni a lakásba. Említettem már, hogy a harmadik emeleten van a lakás és nincs lift? Igen, kézben kellett az összeset felvinnem. Nem volt sok. Kb. 10-12 fordulóból megoldottam. Legalább az aznapi edzés is letudva egyúttal. Persze kicsit igyekezni kellett, hisz nem volt lámpa. Az előző lakó az összeset magával vitte. (Ugye milyen rendes?) Ez volt hétfő este. A ruháink és egyéb dolgaink szállítása keddre maradt, amikor is szabadságot kaptunk. Druszám segítségével ezt is sikerült megoldani. Kezdek kicsit elkanyarodni a címtől. Hiába ez van, ha sokminden történik az emberrel. Most viszont visszatérünk és a kimaradt részeket, majd inkább egy másik cikkben osztom meg. Kedd este ideje volt az ágyat összerakni, hogy legyen hol aludnunk. Jó asztaloshoz méltó módon először a támlát raktam össze. Ezután jött egy apró kellemetlenség. Mivel ezek nem Euros raklapok, így nem egyforma magasak. Többsége igen, de nem mind. Az egyik páros mindegy 2cm-re alacsonyabb a többinél. Hurrá, még egy probléma (katonai értelemben: megoldásra váró feladat). A raklapok szétszedésekor megmaradt 8-10 db léc. Ezeket is leápoltam, hisz „valamire csak jó lesz” tervek voltak velük. A lábak alá rögzítettem ezek közül és máris egyvonalban volt mind. A megmaradt pár mm-es különbséget a bútorlapra bíztam. Minden talajjal érintkező raklapnak a „lábaira” ragasztottam rongyot. Bármi előfordul, ne sértse fel a parkettát. Ezután tényleg gyorsan lehetett haladni. Hisz előjött a raklapos bútor legfőbb előnye. Csak egymásra kellett rakni őket. Néhány csavarral rögzítettem a bútorlapokat a tetején és jöhetett rá a matrac, az ágynemű. Fix und fertig!

A falat alkotó raklapokat kicsit egymáshoz erősítettem, majd pedig a bútorlapok felerősítése következett. Ezután a falat a háttámlához rögzítettem két sarokvassal a biztonság kedvéért. Ennyi. kész van ez is. A dekorálás egy ránk váró későbbi feladat, de a bútor maga elkészült. Mit szóltok milyen lett?