megoldás

Tegnap megnéztünk egy pár évvel ezelőtti, külföldi munkavállalásról szóló műsort a youtube-on. (https://www.youtube.com/watch?v=-9Q9Qm6L1ds) A műsor készítői bemutatták, hogy Magyarországon milyen rossz a helyzet és külföldön milyen jó. Mindenkinek  van munkája, mindenki félretesz belőle, mindenkit szívesen látnak stb.

Azt hiszem kompetens vagyok ebben a témában, ezért elmondhatom a véleményem.

Mivel a műsorban maximum 5-6 fiatalt szólítottak meg, ezért senki se higgye, hogy ez mindig így van. Külföldön hasonló a helyzet, mint otthon. Ha e-mailben jelentkezel egy állásra 90-95%-ban semmilyen visszajelzést nem kapsz. Telefonon nagyon kedvesek és kérik, hogy küldjél valamit e-mailben. Máris visszakanyarodtunk az előző mondathoz. Ugye tudjátok mi lesz a küldött e-mail sorsa?

Ezek után megvan a megoldás: személyesen kell menni mindenhova. Kis számú próbálkozásom, annál nagyobb számú hallomás alapján elmondhatom, hogy a válasz a legtöbb esetben negatív. Ne legyenek előítéleteink. Nem azért kapunk ilyen választ, mert külföldiek vagyunk. Ezt eszünkbe se jusson kimondani, hisz ez diszkrimináció lenne. Ilyen pedig az Európai Unióban nincs. Illetve nem lehet, pontosabban nem lehetne. Ha netalán tán mégis van, meg kell szüntetni azonnal (szól a propaganda).

A műsorban elhangzott, hogy "A barátnőm 2 héten belül talált munkát.". Igen, van ilyen. Talán még olyan is, hogy valaki még előbb talál. De megint szeretném felhívni a figyelmet a másik oldalra. Van, aki hónapokig nem és józan paraszti ésszel végiggondolva inkább hazamegy. Egy nagyon fontos dolog nem hangzott el. Ez pedig a nyelvtudás. Nagyon sokan mindenféle nyelvtudás nélkül jönnek ki. Előfordulhat, hogy a sok negatív élmény ezért éri őket.

A műsor készítőinek egy valamiben igazuk volt. Ha dolgozol, többszörösét keresed az otthoni fizetésnek, így félretenni is tudsz belőle.

Tanulságként inkább azt fogalmaztam volna meg, hogy tanuljatok nyelvet/nyelveket. Ekkor van nagyobb esélyetek külföldön munkát találni és boldogulni.

ui: egy kis reklám: www.dict.cc

Közeledik február vége, a mi "kiszavazó" show-nk. Ekkor jár le az egy éves szerződésünk az Amazonnál.

Az ilyen szerződéslejáratok mindig rányomják a bélyegüket a mindennapokra. A héten volt "szerencsénk" átélni az előző turnus kiszavazását. Nem irigylem őket. Amazonos szokás szerint utolsó héten tudták csak meg, hogy ki kap újabb szerződést és ki nem. Aki kap, az pedig milyen időszakra vonatkozót kap. Ismét szemtanúi lehettünk egy multinacionális vállalat (számunkra) kiszámíthatatlanságának. Természetesen volt aki nem érdemelte meg és mégis kapott újat, volt aki megérdemelte volna, de elküldték és volt olyan is, akit el kellett volna küldeni, mégis határozatlan idejű szerződést kapott. Hogy ezt ki és mi alapján határozza meg!?!

Nagypofájú magyarként képtelen vagyok felfogni, hogy a németek miért vannak olyan jó barátságban azokkal az emberfajokkal (török, fekete és ki tudja még honnan menekültek), akik csak kihasználják őket. Az ő szavuk ebben az országban szent és sérthetetlen. Őket nem szabad elküldeni, nem szabad rájuk szólni, ha nem dolgoznak. Szó szerint azt tesznek, amit csak akarnak. Co-worker-ként nekem kell figyelnem rá, hogy hogyan szólok hozzájuk. Ebből a szempontból hasonlít az otthoni helyzethez, amikor is a rendőrnek kell magyarázkodnia, ha intézkedik. Hahó, milyen világ ez!!!

Ha jól értem ezt az Amazonos-németes felfogást, akkor nekem azért kell 150-200 %-ot nyújtanom, hogy a céges átlag jó legyen. Egymásközt poénkodni szoktunk azon, hogy amíg 1-1 jó csomagoló 200 multis terméket csomagol be óránként, vagy még többet, addig a többség ennek a felét vagy harmadát. Az előbb említett többséget a németek, a négerek és a kreolok alkotják. Vagyis egy magyar annyit dolgozik mint 2 vagy 3 másik. Ebben poénban csak az a szomorú, hogy nem poén.

A teljesítményt az esetleges szerződéshosszabbításkor nem veszik figyelembe. Ilyenkor rendszeresen előjön az alapvető németes szabály: Minden német hazudik!

Átestünk az előző turnus kiszavazásán, most jöhetünk mi. A főnök biztosított, hogy maximálisan elégedettek a munkámmal és 100%, hogy nincs miért aggódni, viszont ne felejtsük el a pár sorral feljebb levő szabályt. A kiszámíthatatlanság miatt, már elkezdtünk munkát keresni. Szakmába vágó munka a megfelelő nyelvtudás hiánya miatt nem jöhet szóba, így segédmunkát keresek. Sok olyan állásajánlatot találtam, ami megmozgatta a fantáziám, amihez lenne kedvem. Sokszor ütközünk abba a falba, hogy az e-mailre nem válaszolnak semmit sem. Azt úgy veszik, mintha nem is érdeklődtél volna. Nem reménytelen a helyzet, de korántsem olyan rózsás, mint otthon képzelik.

Otthon azt hiszik, hogy ebben a fejlett országban például az informatika nagyon fejlett. A valóság az, hogy a környezetünkben az internet hozzáférés eléggé korlátozott. Az emberek ezen a téren pedig még korlátozottabbak. (De szerényen fogalmaztam.)

Két hét múlva hazamenyünk egy hétre. Szabadságot kaptunk, így jöhet egy kis pihenés. Egy kis unokahugizás.

Ezen a héten elkezdtünk az egyik sorban csak a "Cell-packról" érkező kocsikat csomagolni. Most, hogy a főnökség találta ki (megint egy kis segítséggel), már szabályos és megoldható, kivitelezhető és nem zavarja meg a Work-flow-t sem.

Egy friss történetet osztok most meg.

Kevés munkánk van. Főnökeink sokkal többre számítottak. Ezért is vesznek fel még mindig embereket a mi részlegünkre is. A reggeli meeting-en elhangzott, hogy ma kimondottan sok a single, ezért erre helyezzük a hangsúlyt. Egy technikai hibának köszönhetően egész délelőtt alig tudtunk csomagolni. Kevés volt. Multi is. Unalmas nap elé néztünk. Ha nem dolgozunk, lassabban telik az idő. Gondoltam egy merészet, ami azért nem is volt annyira újdonság, hisz korábban is csináltuk már felsőbb utasításra. Egy „Cell-pack” nevű részlegre átmentem és hoztam onnan kocsikat, melyeken levő árut be tudjuk mi is csomagolni.

Az ottani Co-workerrel megbeszéltem és hoztam is szép sorban a kocsikat. 6 db-bal már kész voltunk, mikor indultam a következő kettőért. Útközben egy másik Co-worker rámszólt, hogy nem lehet 2 kocsit egyszerre húzni. Szabályellenes!

Igaza van, sőt balesetveszélyes is. Persze ha egyesével hozom egyrészt tovább tart, másrészt fennáll a veszélye, hogy más elviszi a másik kocsit. (Ez egy olyan speciális részleg, ahol célszerű párosával csomagolni a kocsikat.)

Pár méterrel később egy volt Co-worker kérdezte meg, hogy ki engedélyezte mindezt. Elmondtam neki, hogy én. Mivel magasabb beosztásban vagyok, mint ő, ezért igazából semmit sem tudott velem tenni, ott, akkor. Továbbjöttem és a helyére húztam a kocsikat.

Feltűnően rövid időn belül megjelent a manager-ünk, és megkérdezte, hogy igaz-e amit hallott, vagyis hogy a Cell-packról hozok csomagolni valót. Természetesen nem tagadtam. Egyrészt látható volt, másrészt nem is szégyellem, hogy munkát szereztem az embereknek. Ő közölte velem, hogy ez szabályellenes, mert bezavarja a Work-flow-t. Tudattam vele, hogy ha nem hozom, az emberek csak állnának, mert nincs munka. Személy szerint jó ötletnek tartja, de mivel szabályellenes, nem szabad. Halkan jegyezném meg, hogy az utolsó mondatnál letakarta a kezével az adóvevőjét, melyen keresztül kommunikálnak egymással a nagyfőnökök.

A következő fél órában mindkét általam korábban említett személy odajött hozzám beszélgetni és feltűnően kedveskedtek. Az egyiktől még cukrokat is kaptam. (Vajon miért?) Ha bármi kétségem felmerült volna, hogy kik voltak a jóakaróim, már elszállt.

Így lettem ma egy céges szabályokat megszegő munkás, akit azért a műszak végeztével az egyik új kolléganője „profinak” nevezett.

A man is drived with his car to London. The car is stoped suddenly. The man dosn't know while stoped the car. He looked up, but he don't see anybody. Than he heared a voice. You need petrol, you get some petrol. The man seed in left a black horse in field. The man goest to nearest petrolstation. Than he telled the story to the man who work in the petrolstation.The man told, he is very lucky. It is a white horse in the field. It don't know anything from the cars.
 

Defektet kaptam a másfél hetes gumijaimmal. Kellett hát keresnem egy újat. Ugye eddig teljesen átlagos történet. Olyan, ami elég hamar orvosolható. De nem itt Németországban. Névvel, összegekkel leírom, hogy mire jutottam.  Volt már korábban egy olyan bejegyzésem, ahol sokaknak negatív reklámot csináltam, most újra kiérdemelték.

Defekt – internet elé ültem, hogy gumit keressek (Michelin Alpine A4 88T 185/65 R15, Magyarországon 17200 Ft-ért kaptam ezt a gumit.)

Első találat: Tirendo. E-mailt írok nekik, mert a honlapon nincs ilyen méret. Két órán belül jött is a válasz 67 Euro a gumi, 3-4 nap a szállítási határidő. (Gyorsabban akartam megoldani, mert kell a kocsi. Én kis naiv!)

E-mail Schwabmünchenbe a Riegler & Ludwignak. Nincs válasz. Később felhívtam, 99 Euro a gumi.

E-mail Schwabmünchenbe az Autohaus Bunznak. Nincs válasz. (Sajnos ez egy bevett német szokás.)

Tovább keresgélek.

KFZ Schmid Schwabeggben. E-mail címük nincs, így felhívom őket. Az idős néni adja a nem fiatalabb férfit, aki kikérdezi az adatokat. (Nem érti a „mislen szót. Kiderült, hogy ők ezt „mihelin-nek” ejtik.) Elmondja, hogy hívjam vissza fél 7 után, addigra megnézi. (6-ig vannak nyitva. Ugye tudjátok mit jelent ez. Igen, lerázás!) Fél hatkor hívtam vissza. A néni adja a bácsit, aki újra kérdezi az összes adatot. 65 Euro lenne. Ha ma kérem, akkor 2-3 nap alatt jön meg. Raktáron nincs. Nemcsak ilyen, semmilyen másik sincs, sem új, sem használt. (Egy szervizben.) Nem kérem.

Ebay – Reifendirekt 62,8 Euro 3-4 napos szállítási határidő. Alakul az ár.

Amazon – kedvezményemmel 57,6 Euro 3-4 napos szállítási határidő. Ennél maradunk, hisz árban ők a legjobbak most, a határidő meg a többinél sem jobb.

Következő nap elmentem egy bontóba Schwabmünchenbe. Akartam venni egy teljes kereket, hogy mégse a mankókerékkel járjak. 1-et nem adnak, csak 4-et. Láttam ott olyan autót, amelyiken csak 3 db kerék volt. (Hol az az 1?) Megmutatom nekik, elmondják, hogy az BMW. Félreértés ne essék, az autót én is felismertem. De köztudott, hogy más típusú autók felnije is jó lehet.  De ez BMW. Innentől kezdve egyértelművé vált, hogy ez nekem nem eladó. A korábbi jó viszonyunk a bontóval szertefoszlott ezzel.

Nincs más hátra, mint várni a gumit. A visszajelzett nap előtt egy nappal meg is érkezett. Újra net elé ülök, hogy keresek szerelőt, aki felteszi. Hogy miért? Amíg otthon vagy benne van a kerék árában a szerelés, vagy pedig 1-2 ezer forint, addig itt 10 Eurótól 30 Euróig szerelnek 1 db kereket. Igen, ez bizony közel 10 szeres ár is lehet. Találtam kedvező áru szervizeket. Reggel irány a szerviz.

Thannhausen – Autohaus Burg. Megkérdezik, hogy mikor szeretném szereltetni. Ma nem megy, csak a jövő héten. Mondják ezt szerdán 1 db kerékre. Nem várok addig.

Thannhausen – Jörg Furmanek. Holnapra jó lesz? Nem igazán. Délután? Délután dolgozom. Akkor hozzam be. Csodák csodájára 10 perc sem kellett hozzá és kész van. Vettem még egy zöld plakettet. A Németországban élők tudják, hogy ez mire való. Az ára kb. 5 Euró (-nál kezdődik). Összesen fizettem 16 Eurot.

Eltelt idő: 1 hét.

Összeg:  74 Euro + telefonálások + utazások.

Németország én így szeretlek!

Otthon voltam.

Láthattam a családom, az ismerőseim, kicsiny falunkat, mindazon környezetet, melyben évekkel ezelőtt én is élhettem. Láthattam, mit csinálnak az emberek mostanság, hogyan élnek, milyen események színesítik vagy sötétítik napjaikat.

Azt tapasztaltam, hogy nincs igaza sem a kormánynak, sem az egyes hivataloknak. Sem a politikusoknak, sem a közgazdászoknak. Magyarországon nincs munkanélküliség. Egyedül Hofi Géza mondott igazat: „Elértük a teljes foglalkoztatottságot.”

Mindenki foglalkozik valamivel. Van, aki dolgozik, és van, aki a másikkal.

Sajnos az utóbbiból van több.

Nagyon bölcsek voltak az őseink, akik a közmondásokat, szólásokat megalkották. Például: Mindenki a saját portáján söpörjön! Ugye tudjuk, hogy ez mit jelent?

Miért van a vérünkben, hogy többet foglalkozunk másokkal, mint saját magunkkal? Miért fontosabb az, hogy mi van a szomszéd földjén, mint az, hogy mi van a saját udvarunkban?

Most nem a jószándék által vezérelt érdeklődésről beszélek. (Hála a Teremtőnknek, ebből is akad.) Felnőtt emberek vagyunk. Vegyük már észre, hogy egyetlen módja van a boldogulásnak, ezt pedig úgy hívják: Összefogás. Igenis vegyük a fáradságot, hogy segítsünk a szomszédnak a füvet lenyírni, vagy a gyereket az iskolába elvinni. Abban az átkozott kommunizmusban miért működött az összefogás? Barátok, ismerősök összefogtak és felépítettek egy házat, összevágták a téli tüzelőt stb. A következő alkalommal a másiknál tették ugyanezt. Túl azon, hogy mindenkinek volt hol laknia, mit ennie, az emberek összetartása is nagyobb volt. Léteztek valós (!) emberi kapcsolatok.

Sajnos az „átkosból” ezeket a nagyon is fontos dolgokat lecseréltük az Istenített kapitalizmus személytelenségével. Ezt akartátok? Megérte?

Ugye emlékeztek még Nagy Bandó András lakáshitellel kapcsolatos klasszikus történetére? Ennek mintájára megosztom veletek egy valós eset részleteit.

Hibáztunk

Nem fizettünk

Felszólítottak

Nem fizettünk

Kikapcsolták

Bementünk

Érdeklődtünk

Befizettük

Megígérték

Hazamentünk

Vártunk

Nem kapcsolták vissza

Érdeklődtünk

Megnyugtattak

Vártunk

Nem kapcsolták vissza

Érdeklődtünk

Bementünk

Megnyugtattak

Hazamentünk

Vártunk

Nem kapcsolták vissza

Bementünk

Nem találták

Keresték

Megígérték

Hazamentünk

Vártunk

Visszamentünk

Nincsenek bent

Hazamentünk

Vártunk

Visszamentünk

Bent vannak

Nem találták

Befizetjük

Ott volt

Visszakötik

Németország, én így szeretlek!

Szörnyen zavar a demagógia. Mivel tudom, hogy nagyon sokan nem ismerik, ezért leírom mi az.

- demagógia (főnév)

Népámítás. Nagyhangú, megalapozatlan ígérgetés és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszítása a tájékozatlan néptömegek megnyerésére.

(Forrás: http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Demag%C3%B3gia)

(Forrás: http://meszotar.hu/keres-demag%C3%B3gi)

Lefordítva: demagóg kifejezés pl. „ A kormány hazudik.”, „ A rendőrök hülyék.”.

Be kell vallanom, én is beleestem a demagógia csapdájába. Történt ugyanis az egyik végigdolgozott nap után már nagyon elegem lett egy feltehetően pakisztáni srácból. A munkája közben a szemetet szétdobálta, a szanaszét hagyott dolgaival másnak okozott plusz munkát és bonyodalmat, illetve a nap megkoronázása talán az volt, amikor a szemetesében találtam meg az egyik általa becsomagolt terméket. Ez nem a szalagra került, hanem a szemétbe. Ha nem találom meg teljesen véletlenül, akkor szegény vevő várhatja jó sokáig, hogy megkapja. Mindezek mellett látszik rajta, hogy belesza…k az egész munkába, az egész ittlétbe. (Ne felejtsük el, hogy amíg őt felvették, valaki mást nem. Előfordulhat, hogy a másik akarna dolgozni.)

Egy ilyen nap után én is könnyebben esek az általánosítás csapdájába. Előbb kicsúszik a számon, hogy a feketék - helyesebben minden nem fehér -, és a németek nem szeretnek dolgozni. Menekülnek valamelyik országból, az állam befogadja őket, és köszönik szépen jól elvannak. Mindeközben egy csomó más országbeli kívül esik a rostán. Tisztában vagyok vele, hogy a magyarok között is van, aki nem dolgozni jött ki. Sok honfitársunk felvette a németek nemtörődömségét, a majd lesz valahogy stílusát. Mindezzel párosul természetesen a „jár nekem” kifejezés. 

Mindezekkel azért van baj, mert amit ők nem csinálnak meg, azt rajtunk akarják a főnökeink behozni. Egy bölcs ember, nevezetesen az apám mondta egyszer mikor látta rajtam a munkahely miatti „elég mindenből” érzést, hogy „Azt a lovat ütik, amelyik húz!”. Akkor nem is sejtettem még, hogy mennyire igaz, amit mondott. Persze ő sem tudta, hogy ez mennyi, de mennyi „elég mindenből” napon fog átsegíteni.  A rendszer itt Németországban is ugyanúgy működik, mint mindenhol a világban, így otthon is. Ha meg kell sütni 10 darab kenyeret és az egyik dolgozó nem akar dolgozni, akkor a másiknak kell megcsinálnia. Ha a nem fehér és a német dolgozó nem akar dolgozni, akkor a többieknek kell.

Kedves olvasó, ugye észrevetted, hogy a fenti bekezdések mennyi, de mennyi demagógiát tartalmaznak? Ha a fenti mondatoknak nincs valóságtartalmuk, akkor rengeteget, viszont ha igazak!

Mindannak megítélését, hogy melyik állítás igaz belőlük rád bízom.